<
>
<
>
<
>
<
>
h

Csanálosi Tibor: HARMONIKUS ÍVEK

(Harmonie der Linien)


Database ID: Nr.269
Készítés dátuma: 2010
Méretei: 18x32 cm - 7,1x12,6 inch
Technika és hordozó: pasztell, kartonon

"Harmonikus ívek"

Annyi mindenféle érdekes dolgot festek, sokan kérdezik, hogy mi érdekel ezek közül a legjobban. Ez. Amiről most szó lesz.

Az ember félig-meddig zenéből készült.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy abban a pillanatban, mikor zenét hall, minden mozdul benne, testestül-lelkestül rezonál rá.
A zene ritmusai olyan alaprezgések, melyek az atomoktól a legmagasabb rendű érzésekig, gondolatokig, minden szinten jelen vannak az egész világban.
Csodálatos azok élete, akik a világban jelenlévő ritmus(oka)t magukénak érezik, együtt élnek vele, benne élnek, bennük él.
És elveszettek, elvesznek azok, akik nem.

Ezek közé a ritmusok közé tartoznak a nagy kozmikus ritmusok, a Napút, mely kutatásának például Csontváry az életét szentelte.

De például beszélgettem egy mozgásterapeuta nénivel, aki diszlexiát tud gyógyítani ritmusok segítségével. Meg is néztem: gumiszőnyegen ugrabugráltak a gyerekek föl-le... Ez a legegyszerűbb (1-2-1-2, föl-le-föl-le) alapritmus.
Állítása szerint valami egészen furcsa módon ez a mozgás "belöki", természetes működésre készteti a premotoros cortexet, amely a megindult mozgások sima lefutásáért felelős.
A kisbabakori mozgásminta a mindenféle későbbi kommunikáció alapja, erre épül. Módszere révén ez a mozgásminta gyógyul meg, ezen keresztül a diszlexia, mint kommunikációs zavar is.

Azt már megmutattam, hogy a Teremtés Fényéből miképp lesznek prímfények, s abból dolgok, városok, szeretés... ezekről már volt szó, volt kép (Pl. "Fény-evolúció").
Most azt szeretném megmutatni, hogy a prímfények miként válnak zenévé, alaprezgéssé. Készítettem néhány tanulmányt, hogy ezt a nagyon nehezen megérthető dolgot valamiképpen bemutassam.
A balettművész és a Tai Chi-t gyakorló mozgásművész világát választottam ehhez.

A prímfények háromdimenziós térgörbe-vetületeit ábrázolom. Ahogyan a szeretés/egymásra gondolás vetületeit is kénytelen voltam elnevezni ("fényszálacskáknak"), mert nem volt neve, úgy ezt is kénytelen vagyok, ezeket én "harmonikus görbéknek", "harmonikus íveknek" nevezem.

Már az egészen kezdetleges élőlényeknél létezik a fény kiváltotta mozgás (fototaxis). Ezek némelyike közismert: pl. a napraforgó, vagy a virágok reggeli kinyílása, a bogárkarika a lámpa körül. Az ember magasabb rendű "fénymozgása" már kevésbé.

Az én balett-képeim nem a Degas-i irány.
Magasabb rendű esztétikára hivatkozom.


HARMONIKUS ÍVEK