<
>
<
>
<
>
<
>
h

Csanálosi Tibor: MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES

(Als die Schöne die Straße überquerte...)


Database ID: Nr.248
Készítés dátuma: 2010
Méretei: 30x40 cm - 11,8x15,7 inch
Technika és hordozó: pasztell, kartonon

"Mikor az uccán átment a kedves"

Ennek a a katedrálisnak szomszédos kertjében ülve festek, rajzolgatok.
Itt szeretek lenni. Megigazult nénikét rajzolok. Botjára támaszkodván. Lelkes vasárnapi iskolásokat, elmúló esőben.
És mást: mindent, ami ebben a térben megjelenik, mint élőlény, ÉLŐ.
Ebben az alaphelyzetben dolgozom. Szemben a katedrális. Mindig más krétát veszek elő, ahogyan a fellegek is mennek, jönnek, más színek lesznek hirtelen. Mindig más szentség.
Háttér a katedrális, és én itt, a festő. Szembem véle. Kettőnk közt az Élet, Urunk rendelése szerint.

És most, meglepetés, Kedvesem megy itten véletlen át... Nahát... Nem jut más eszembe róla, ahogy ernyőjével vacakol... József Attila.
Hát akkor, mielőtt én bármit szólni mernék, fogadják szeretettel minden idők utca-festményeinek legszebbikét, József Attilától:

"Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!"


MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES