<
>
<
>
<
>
<
>
h

Csanálosi Tibor: ÖRÖKKÉ NYÍLÓ KERT

(Der ewig blühende Garten)


Database ID: Nr.250
Készítés dátuma: 2010
Méretei: 60x30 cm - 23,6x11,8 inch
Technika és hordozó: pasztell, kartonon

"Örökké nyíló kert"

Most kivételesen Lesznai Anna fogja ajánlani a képet, egy versével.
Miután e képet a költeményei ihlették. Nagyon szép verseket írt, ez az egyik kedvencem.
(Lesznai Anna a nyugatosok korában élt... szellemi óriás.
Sajnos méltatlanul háttérbe szorult művészete az előző rendszerben, és így talán kevesen ismerik.)

"Egyszerű dal

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hüvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod."


ÖRÖKKÉ NYÍLÓ KERT